A kaliforniai Stanford Orvostudományi Egyetem és a Lucile Packard Gyermekkórház kutatói szerint különösen nehéz diagnózist felállítani az olyan esetekben, amikor a betegeken nem jelentkeznek a probléma tipikus tünetei.
,,Meg kell szoknunk, hogy egy jóval szélesebb réteg szenved étkezési rendellenességekben, mint eddig gondoltuk." - nyilatkozta Dr. Rebecka Peebles, a serdülőkori betegségek és az étkezési rendellenességek szakértője.
A száznégy 8-19 év közötti étkezési rendellenességgel küzdő fiú, és ezernégy lány részvételével végzett tanulmány úgy találta, hogy a fiúk kisebb valószínűséggel alkalmaznak olyan ,,öntisztító" eljárásokat súlyuk ellenőrzésére, mint a hánytatás és a hashajtók használata: a fiúk 23,5 százaléka, a lányoknak pedig 32,4 százaléka alkalmazott ilyen módszereket.

A tanulmány arra is rámutatott, hogy a fiúk nagyobb valószínűséggel szenvednek a bulimiától és az anorexiától eltérő étkezési rendellenességben, mint a lányok (62,2 százalék, illetve 49,1 százalék). Ebben szerepet játszhat az is, hogy a fiúk másképp fejezik ki magukat.
,,Világos, hogy jobban oda kell figyelnünk azokra a betegekre, akik hangot adnak annak a kívánságuknak, hogy szeretnének vékonyak lenni. A fiúk viszont gyakran úgy fejezik ki magukat, hogy fittebbek akarnak lenni vagy egészségesen étkezni, amire nem feltétlenül figyelünk fel!" - magyarázta Peebles.
Egy második vizsgálat során Peebles az étkezési rendellenességekkel foglalkozó internetes honlapok látogatóinak tett fel kérdéseket. A válaszokból az derült ki, hogy az amerikai indiánok és az alaszkai bennszülöttek nagyobb valószínűséggel használnak hashajtót súlyuk kontrollálására, és hogy a két csoport csaknem negyvenhét százaléka volt már legalább egyszer kórházban étkezési rendellenességből kifolyólag, míg a fehér betegeknek mindössze tizenhárom százalékáról mondható el ugyanez.
Dátum: 2012.02.07. 13:00
Forrás: DrInfo